A kislány, aki képtelen gyulölni

„Elaltatnak, amikor Mengeléhez visznek, így nem emlékszem rá, mi történik ott velem. A testem beszél hozzám, o árulja el, mit muveltek velem.”

Lidia Maksymowiczot háromévesen hurcolták el Auschwitzba. Tizenhárom hónapot töltött a pokolban, a gyerekek barakkjában, ahol egyike volt dr. Mengele kísérleti nyulainak. Hithu katolikus édesanyja a német invázió legelso napjaiban csatlakozott a fehérorosz ellenállókhoz, és az erdokben rejtozött el lányával.

Lidia egyik elso emléke a fehérorosz erdokbe szurodo fény Auschwitz végeláthatatlan sötétsége elott. Amikor 1945 januárjában újra meglátja a napvilágot, egy gyermektelen lengyel asszony fogadja be. Lidia vele no fel, de sosem felejti el valódi anyját, sosem hagyja el a hitet, hogy édesanyja él, és ot keresi. Végül csodával határos módon rátalál.

Auschwitz meghatározó emléke Lidia számára a csend: összeszorított fogak, a túlélésre szukült világ, amelyben nem engedhet meg magának egyetlen érzelmet sem. Hosszú ido telt el, amíg újra megtalálta a hangját, hogy a leheto leghangosabban kiáltsa: soha többé! Mert bármilyen borzalom megtörténhet újra.

Ez a könyv az o tanúságtétele.